Regisztrálásom ideje: 2009. 10. 09.  

 

 Oka Azért  nyitottam a lapot, mert legkedvesebb évszakom az ősz,

pláne,  ha szép hosszú az indián nyár.                 

 

 

Szeretek ilyenkor nagyokat sétálni, üldögélni a parkban egy padon és elábrándozni a régi szeptemberekről, amikor még iskolás kislány voltam.

 

Lehet, hogy manapság már szégyen várni az iskolakezdést,  -vagy legalábbis nem ildomos hangoztatni, de én még örültem.

 

 

 

 

ITT MEGTUDOD, HOGY HÁNY NAP MÚLVA LESZ KARÁCSONY.  JELZI A PONTOS IDŐT IS.

 

       .

  

 

Wass Albert:    Lombhullás ünnepén
 

 

Mikor az erdőn,
a lélekerdőn,már félve lapul egy
őszi sejtelem,s a legelső leröppenő levél
ravatalozva áll a lelkeden

 

 

 
Kép
 

 

és eltemeted néma döbbenettel:
(hej, eltemetsz utána ezer-annyit!)
ezt megsirathatod,
hiszen ez a legelső halott,lelkednek első igaz bánata.
Nem szégyen, hogyha sírsz.
Ha majd az ősz lecsalta mind
aranylombját a régi fáknak
mesélheted az unokáknak:
,,napról-napra úgy gyöngült a fény..."
- mesélheted -
,,halálra táncolta magát a Napsugár
lombhullás ünnepén!"

 

Jelenségnaptár 

Nap  kel: 07:03

         delel:12:30
    nyugszik: 17:56

A Hold fázisa: 13.5%
kel: 03:34
delel: 10:05
nyugszik: 16:21   
   Bolygók este: Jupiter, Uránusz, Neptunusz
   Bolygók hajnalban: Merkúr, Vénusz,Mars,    Szaturnusz

 

 

                    

 Ilyenkor őszidőben a természet pompázatos színkavalkádja, a különféle formájú, fajtájú termések, a lehulló levelek s az ilyentájt  nyíló virágok egytől egyig otthonunk méltó díszeivé válhatnak.

DÍSZEK, HANGULATOK ŐSSZEL                    KATTANJ RÁ!

 

 

 TÓTH  ÁRPÁD:  EZ  MÁR  NEM  NYÁRI  ALKONYAT

Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.

 

Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúzó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.

 

De estefelé hirtelen
Elkomolyodik a világ -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.

 

Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsovárgó csúcsukat
Ragyogja be nagymessziről
Valószínutlen fé nyével a nap.

 

Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt szegény
Igazán boldog s fiatal.

 

Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelott
Ontotta rá az ifjú sugarat.

 

Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinoszaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.

 

De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!

 

A természet még kísérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Ó, ragyogjatok ősi sugarak!

 

Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.

 

A csókrahajló lomb közül lehull
Egy koraősz, rozsdásodó levél.
Az ördögszekér megáll az úton,
És feljajdul a szél.

 

 

 

 

 

  Az oldalam linkje:                       Aranyló ősz

 

 

Nézd meg a cicámat! Nagyon édes, arra néz mindig, amerre viszed a kurzort. Sőt, nyávog is és, ha a hasán körözöl, dorombol. Ő így köszöni meg a látogatásodat

 


Honlapjaim

 

 

 



 






aranylo-osz.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!