SZERELMES  VERSEK

   

 

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

 

 

(Victor Hugo)

 

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

 

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,

 

s nem tudja, tegnap mi voltam én.
(Rilke)

 
 

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

  

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

(William Shakespeare)

 

 

Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,

  

nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága Hölgyem, érted.

 

(Petrarca)

 

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

 

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha

engemet?

 

(Shelley)

Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

  

(Radnóti Miklós)

Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!
 

(Juhász László) 

  


Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

 

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

 

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

  

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

(Ady Endre)

 

Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén búnak szentelem,
Rajtad elmém, ah, törődve hányom
S könyim árját issza kebelem.
Merre, merre tüntök hű szerelmek,
Melyek láncolátok szívemet?
Ha fogjátok forró szenvedelmek
Elborítni lángként éltemet?

  

(Kölcsey Ferenc)

 

 

Photobucket


Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

  

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul és jelzés nélkül.

  

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...

 

(Pilinszky János)

 

 

 

Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az édesanyját.
A vackorfa a beojtott ággal összenő,
Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
Én kedvesem,
És szebb is vagyok, miként az éjszaka
A számlálhatatlan csillagoktól.

(József Attila)

 

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

  

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

  

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

(József Attila)

 

 

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

  

A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

  

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.

  

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

  

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.

  

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

  

(József Attila)

 

 
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!

 (Ady Endre

 

 

A fény néha átsuhan az ágyadon,
S elszáll az éj köde sötét szárnyakon.
Felderül az ég, lassan indulnék, hisz a varázslat messze már.
Úgy fáj, mert még arcomon érzem az éjszaka illatát.

Egy pillanat
Lehet a legfontosabb még.
Egy pillanat,
Amit ha elveszítenénk,
Ostoba áldozat.
De rólunk szól ez a rész,
Egy pillanat,
És kezdődhet az egész.

Egy perc eldönthet éveket.
Egy szóval mondhatsz szépeket.
Nem számít még, miért teszed,
Játszd el, Tiéd a főszerep!

  

/Desperado/

 

A csillag fényét a naptól kapja,
A Föld virágot ad a rétnek,
A virág mézét a méhecske kapja,
De mit adhatok én Néked?

A folyó vizét a forrástól kapja,
Fiú, anyjától az életet,
Az éj az égtől a csillagot kapja,
De mit adhatok én Néked?

Arra gondolok, Néked mit adhatok,
Minek örülnél és örökké magadnál tarthatod,
Itt a két kezem, ez van nekem,

 

Tudod jól, ezt adom, ez mindenem.

  

A levegő nehéz, meleg és szinte tapintható
Csend van és sötét, minden oly nyugodt
Kezeim lassan keresve elindulnak feléd
Megtalállak és egész testemmel hajolok föléd
Lassan szádhoz érek ajkaimmal
Csókolni kezdelek erős és visszatartott vággyal,
Olyan puha és finom vagy
Egyszerre akarom érezni testedet és azt amit adsz
A szereteted a közelséged
Selymes bőröd és kellemes érintésed
Mindent amit tudsz adni
Amiből nincs kiút ami megszűnik lenni.

 

 
Neked adom lelkem

Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.

Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed!
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.

Valahol messze egy manó útra kel,
S az Éjtündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?

Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló, mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz! Gyere, induljunk már!

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs rossz, nincs harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.

Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok,
Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom.
Náladnál fontosabb nincs e világon!

Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
És a kulcsát most Tenéked átadom.

Lesz majd egy hang, mely mindent megmutat.
Segít neked, hogy megtaláld az utat,
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam.

(2001 - Thalis Silvenier - Szerelem út ciklus)

 

Szemedbe néztem, s megfürödtem benne
Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne
Melynek fenekén csillogó mélybarna homok
Gyémánttá tördeli a felkelő napot

Szemedbe néztem, s elmerültem benne
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog
Mit körbetáncolnak álmos csillagok

Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne
Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne
Mi addig ég, míg csak a föld forog
Míg a mennyben dalolnak angyalok

Szemedbe néztem, s feloldódtam benne
Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne
Mely árva lelkem velejéig hatott
S gyújtott szívemben heves imádatot

Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok."

 

Köszönöm, hogy  vagy  nekem
köszönöm, hogy fogod a kezem,
köszönöm, hogy ápolod a lelkem,
köszönöm, hogy segítesz nekem.
Köszönöm, hogy simogatod a fejem,
köszönöm, hogy boldogítod szívem,
köszönöm, hogy szereted a lényem,
köszönöm, hogy bearanyozod életem!!!!!

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat, 

 

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat a fák közül kileste,
és kacagott a régi hold, 

 

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és biztatott és kérdezett... 

 

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
s a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem. 

 

Megérintettél,
S már hiányzol ha nem láthatlak
Lelkem sötét zugából
Kirántottál a fényes jelenbe
Meggyulladt fáklya jelzi az utat
Amelyen végigmenve szeretném érezni
Végig, kezed lágy érintését
Szemedben csillog a szépség
Arcod olyan gyönyörű
Mint angyalok legszebbike,
Mosolyogsz felém
Minden egyes nap
Szeretném ha mellettem mosolyognál tovább
Kezünk egymásba olvadna
Szívünk csak egymásért dobogna
Lelkünk örökké szeretne.

 

Hordozlak magamban, 

minden pillanatban,
benne vagy a vízben
a kimondott szavakban,
Benne élsz a fényben
az éji sötétségben,
ott vagy minden dalban,
hordozlak magamban

Hordozlak magamban,
szólok gondolatban
hiszen ott vagy benne
minden mozdulatban
Ott lapulsz meg elmém
rejtett zeg-zugában
benne vagy a dalban
hordozlak magamban

Hordozlak magamban
titkos álmaimban
el sosem eresztlek
önzően szeretlek
amikor csak tudom
kutatlak, kereslek
ott vagy minden dalban,
örökre
hordozlak magamban.

 

Photobucket
Photobucket
Photobucket
Photobucket

Puha, tiszta lelkem
eléd kiterítem -
hagyom - lágyan lengjen,
kecsesen, szelíden.

Kajla szellő reptet
fehér muszlin fátylat,
rojtos, könnyű leplet -
betakarja vállad.

Strassz és flitter nélkül
lágy, fénykelme reszket,
fodros égbe kékül,
felhőbolyhot kerget.

Lélekkelmém rojtján
deres tincsed táncol,
vágyam bíborfoltján
szívmintákat ráncol.

Ópiumos létben,
álomvirág kelyhén,
pillekönnyű éjben
takaród lesz kelmém.H.P.

Lelkedet ölelem,mert nagyon szeretem.

 



Gyere, fogd meg a kezem,
repüljünk a fellegekbe,
ahogy azt rég tetted velem.

Gyere, ments meg a valóságtól,
védj meg sok csalódástól.
Óvj meg a gonosztól,
küzdj, amiért én törekedtem.....

Ha Napod lehetnék
fent az égen,
tündökölve szórnám
rád a fényem,
nem forgolódnék
nyugtalan magányban,
egyedül fekve
a hatalmas ágyban,
mennék, csak mennék,
követnélek,
nem hagynám, hogy
más árnyék
hozzád érjen,
simogatnálak,
megérintve téged
szeretnélek,


úgy szeretnélek....

 

 

 

 

vissza a címoldalra







aranylo-osz.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!