FARSANGI  VERSEK

 

 Ady Endre: Farsangi dal (részlet)

Szép úri nép, ez itt egy más világ,
Az időből kitépett ez az óra,
Sirász e hely, hull reánk a virág,
A mult s jövő jöttek találkozóra
S nagy Pán vigyáz e szép találkozóra!...


Babits Mihály: Tél (részlet)
- Téli képzetek. -

Most kerget népet a hideg
a sima városutcán;
most fájva zsong a vén ideg
s repül a szél a pusztán.
Dinom-dánom, dáridom,
mostan áll a farsang
zeng a szél a várhidon,
zeng a várban karhang.


Csokonai Vitéz Mihály:
A fársáng búcsúzó szavai

Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!

Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok e világgal,
De itt lepnek a papok:
Fussatok hát, víg napok!

Pszt! minden táncpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden táncpaloták!

Könyvhöz, dáma s gavallér!
Elég volt a sok ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.
Itt van, itt a szent pallér:
Könyvhöz, dáma s gavallér!

Itt a bőjt: koplaljatok!
Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja.
Szent ételt is szopjatok:
Itt a bőjt: koplaljatok!

Vége már a nőszésnek,
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
Csont azoknak, kik késnek;
Vége már a nőszésnek!

Élni kell a bőjtbe is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az - élhet vele.
Kukrikol a csirke is!
Élni kell a bőjtbe is!

Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? - mi szent szag? wer da? - -
Jaj! jön, - jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim:
Jaj, siessünk, híveim!

Víg lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok és véletek
Leszek: s ez így legyen bár;
Víg lelkek! nem láttok már.

Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;
Hogy ne lásson pap s barát,
Most veszek már maskarát.

S fársángolok véletek,
Rejtőzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában
Negyven napig nevetek
S fársángolok véletek.

Most nyúgodjunk: Ádiő!
Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. - -
Majd megjön tán egészsége,
Hervadó kedve s szépsége;
A kőltség is tán kijő:
Most nyúgodjunk: Ádiő!


Dsida Jenő: Február
A farsang dícsérete

Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány,
egymásra torlik két fura menet,

megállnak és hosszú farkasszemet
néznek, zászlójukat kissé lehajtván.

Az egyik bűnt sirat és bűnt temet,
gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán,
a másik csapat maskarába varrt fán
ördögfejet visz, táncol és nevet.

Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal,
bűnbánon látja angyalok karát
s szemét lehúnyja méla áhitattal;

míg a zarándokfő, egy véri barát,
szíve mélyén, mely zárva hét lakattal,
idézi antik istenek nyarát.


Gyulai Pál: Bálteremben

Mélázva állok a teremben,
Szép ifju párok serge lebben
Körűlem, táncot táncra lejtve,
Az élet gondját nem is sejtve.
A víg zene s vidám kedv árja,
Mely szívöket úgy általjárja,
Reám is hat s játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

Örűltem én is fényes éjnek,
Víg kedvü zajnak, víg zenének
Csillárok, reszkető világa,
Bokréták illatos virága,
A nők mosolyja, hangja, arca,
És szívem titkos, néma harca
Mind rég elmult... játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

Akit oly hőn s hiven szerettem,
Mi sokszor vártam, láttam itten,
Mi szép volt és mi bájjal lejtett,
De értem fényt és zajt felejtett.
Szerelme kincse, lelke éke,
Szivem egyetlen szép emléke,
Boldog napok!... játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

Hány lyányka itt e víg csoportban,
Ki úgy örűl, amint ő hajdan!
Az élet gondja, súlya, átka
Nem érinté még, boldog mátka,
Majd boldog nő s egy pár év mulya,
Mint ő, hervadva, sírba hullva.
Gyászfátylon át játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

Hány ifjú itt e víg csoportban,
Aki oly boldog, mint én voltam,
S majd egykor gyors napok letüntén
Oly mélabús lesz, aminő én,
És a jelenben nem talál mást,
Mint veszteséget és csalódást,
S a múltban él... játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!

Mind elvesztjük, hiába sírunk,
Korább' vagy később', amit bírunk,
Oly hirtelen hervad virágunk,
Csak egy lehellet boldogságunk!
Mulassatok, szép ifju párok,
Meg nem zavarlak, ha mélázok,
S megenyhülök... játszik velem
Vesztett ifjúság, szerelem!



Illyés Gyula: Farsang (részlet)

A zene harmadnapja szólt már,
harmadnapja a friss zene!
a kis parasztház harmadnapja
szinte keringett már bele!
A víg zenébe, ami nappal
megragadt még a ház körül,
de éjjel, már harmadik éje,
diadalmasan szétterült,
szétfolyt és fölszállt büszke jelként
s a kicsi ház, a tél, a hó
fölött lengett mint mesebéli
víg népekkel telt léghajó.

Örömmel, vígsággal, reménnyel
duzzadó léggömb odafent
a téli éjben s kosarában
mi a kis házban idelent,
a kis házban, hol harmadnapja
a konyha és a két szoba
a félfalunak volt etető-
itató paradicsoma
mérföldre szállott hivogatva
a káposzta, a bor szaga
s nem szállt hiába, ilyen lakzit
a környék nem látott soha!


Kosztolányi Dezső:
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel (részlet)

Aztán egy bálterembe értem,
s táncolni kezdtem táncos éjjel,
táncoltam zengő korcsolyákkal,
torkig lakó, vak szenvedéllyel.

Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!
Rogyásig-tánc, te álmok álma!
Csak álmainkban táncolunk így.


Reviczky Gyula: Bál után

A mély gyönyörtől szédülök még,
Ragad a lázas képzelet.
Melletted űlök, czifra párok
Fel és alá keringenek.

A zene szól, de hangosabban
Dobog, majd megszakad szivem.
Szeretnék sírni, mint a gyermek,
A boldogságtul, azt hiszem.

Egy valczer édes áriáját
Lágyan merengve hallgatom;
De édesebb minden zenénél
A mosoly édes ajkadon.

S ha szólsz, óh, mennyei hatalmak!
Eszemet bontja meg e szó.
Én nem tudom, szférák zenéje
Lehet-e ilyen megható?

Honnan jövél? hol van hazád?... tán
A mennyből szálltál ide le?...
Ah, ép' most kér föl egy fajankó!
S keringesz fel s alá vele.

 

     

Kanizsa József: Farsangi maszkabál

 


Maszkabálba
készül az utca,
A talpalávalót
Pőce Gyula húzza.
Ringyes rongyos maskarák,
Szalma, meg
kukorica figurák,
Fura táncuk
fürgén ropták.
Szólt a nóta
táncolt a láb,
Nevettük a
sok maskarát.

 

Donkó Sándor: Bohóc

Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.

Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...

A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az az volna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...


Garai Gábor: Táncdal

Citera pengi: körbe, járjad,
Katica, Böske, szedd a lábad!
Lobog a rózsa, rezeda bokra,
tavaszi lázban rezeg a szoknya.


Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál
 
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.
 
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.


Szepesi Attila: A bohóc
 
Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.
 
Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
 
Csupa fintor, csupa folt,
csupa masli, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.



Osváth Erzsébet: Sül a fánk
 
Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.
 
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
 
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
 
Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.


Fenyves Mária: Cirkuszban
 
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.


Tarbay Ede: Farsangi maskarák
 
ÖRDÖGÖK
 
Három lyukas
vicsori-fogas
kivájt-bélű, sárga tök:
mi vagyunk az ördögök!
 
ANGYALOK
 
Három fehér
tollas, pucér
inges, réklis szárnyasok:
mi vagyunk az angyalok!
 
ÖRDÖGÖK
 
Azt kívánjuk
este, reggel
vidám kedvvel
feküdjenek, keljenek
e házban az emberek!
 
ANGYALOK
 
Fazekukba
pulyka, kappan,
mindenféle jó főjön,
kéményük is füstöljön!


 
ÖRDÖGÖK
ANGYALOK
 
Kolbász, sonka,
csülök, borda,
diós, mákos mind jöhet,
itt a zsákunk, töltsétek meg!

 

Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője
 
Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.
 
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!
 
Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!
 
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
 
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
 
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!


Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál

Szól a Csóka:
-Varjú Vendel!
Holnap bál lesz,
ne feledd el!
Diszkógöncben
vagy frakkban,
légy ott, hiszen
farsang van;
fürge szárnyán
mókát szállít
január.
Ám a Varjú
ennyit mond csak:
-Kár, kár, kár.
Végül persze
elmegy Vendel,
polkázik a
verebekkel,
tangózik a
sirállyal,
mulattatja
vidám dal.
S mikor farsang
farkát húzza
február
így szól Vendel:
-Kár, hogy elmúlt,
kár, kár, kár!



Vidor Miklós: Bolond-bál


Bolond bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre.
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
kék füles dinnyével
golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj
paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!
Ilyen volt a híres
bolond-bál!


Kiss Anna: Bögre-bál

Bödön ledübben
Réztál lecsattan
Fazéknak lángon
Tejhabja lobban
Rebben a lámpa
Daráló járja
Egerek jönnek
A bögre-bálba
Kemence döngi
Vastepsi zengi
Fütyül a kulcsluk
Nincs itthon senki.


Gazdag Erzsébet: Cincér lakodalom


Szörnyű sok a sokadalom
Áll a cincér lakodalom.
Tücsök és a kabóca
a vigalom bohóca.
Megsütöttek három bolhát,
s hat szúnyognak száraz combját
kirántották ebédre.
-Jó étvágyat melléje!-


 

Mondóka

Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem.


Farsangi mulatságra

2-Sárga murok, zöld uborka,
Szökjünk, mint a kecskebéka!
-Hó te Gyurka, hó te hó!
Ne szökjél úgy, mint a ló.
-Hogyha hívnak, fogadd el!
Ha kergetnek, szaladj el!
-Tágasságot nekünk is,
Ha kicsikék vagyunk is!

Sarkady Sándor: Kikiáltó

Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot
Takarodjon el a tél
Örvendezzen aki él.

Csoóri Sándor: Esti párbeszéd

Jó estét, hársfa!
Hová készülsz?
-Bálba!
Hová, milyen bálba?
-Hold udvarába
sárgarigó-bálba.
Mit csinálsz te ott?
-Gyere velem majd meglátod,
ághegedűn muzsikálok,
rigóknak dalolok.

vissza a címoldalra







aranylo-osz.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!